Lúzerség

Mikor elkezdtük terjeszteni a kőeccerű indulásának hírét, egy hölgy ismeretlenül közölte velem, hogy nevetséges, hogy nem tudok főzni, és egyébként is, még helyesen írni sem (“nevezzük át a weblapot kőegyszerűre” – szerintem ilyen szó nem létezik a magyarban, de nem nyitottam vitát).

Pedig szerintem semmi sincs azzal, hogy felvállalom, hogy nem vagyok a konyha bajnoka. Ki az, aki mindenben jártas, mindent tud? Nincs olyan.

Sőt, könnyebb felvállalni a lúzerséget, mint folyton megfelelési kényszertől szenvedve a tökéletest elvárni magamtól. Könnyebbé teszi az örvendezést az egyszerű sikerek felett, és a hibák elviselését.

…és ez a sztori könnyebbik fele. Mert ezer dolog lehet az életben, amiben nem vagyok profi, de közben ott van a szakmám és/vagy a hobbim, amiben aztán tényleg szuper lenne jobb, a legjobb, a tökéletes lenni. És még ott is le kell nyelni a békát, ott se sikerül minden.

Mindig szembe jön a tény, hogy csak a hibáinkból tanulunk. És ezt a gondolatot végre keblére ölelte valaki! Mexikói fiatalok létrehozták 2012-ben a Fuckup Nights nevű rendezvényt (kb, “Elcsesztem Esték”). Kötött, rövid prezentáció formájában elmesélik egymásnak, hol és hogyan buktak el vállalkozási ötleteikkel.

A kezdeményezés olyan sikeres, hogy ma már az egész világon tartanak ilyen összejöveteleket. Egymás épülésére.

Álljon itt egy recept, amit még nem rontottam el soha. Amíg várunk Murphy és az élet érkezésére, hogy meghazudtolja ezt az állítást és tanítson nekem valami nagyon zent, addig meséljetek… ti hol, hogyan, mikor rontottátok el… azt a nagyon könnyűt vagy nagyon nehezet?

Tovább